A munkacipők régen és most
Amióta az őseink kétlábon járnak, azóta folyik a harc, hogy a lábat érő sérüléseket elkerüljük vagy legalább minimalizáljuk. Erre a történelem folyamán a technikai fejlettségtől és az elérhető alapanyagoktól függően számtalan próbálkozás törént.
Az első lépések a cipő felé
Először a lábat próbálták betekerni, becsomagolni valami erősebb anyagba vagy egyszerűen a talpra kötöttek fakérget vagy bármit, ami erősebbnek tűnt. Hosszú idő után és sok próbálkozás után az egyiptomiak, majd a rómaiak különféle sarui és szandáljai már-már egészen kultúráltak voltak. A 17-18. századig a bőrből kivágott bocskor volt a többség lábbelije. A bocskort bőr kapcával vagy egy textilekkel tették kényelmesebbé és védtek a hideg ellen is.
Minőségi cipők és csizmák fejlesztése
Ezzel párhuzamosan már futottak a csizmák és a cipők is. Az, hogy éppen ki mit hordott nagyban függött a társadalomban elfoglalt helyétől és anyagi helyzetétől. A cipők és csizmák fejlesztésére sok időt és pénzt fordítottak, mivel a nemesek hajlandóak voltak fizetni a kifinomultabb, díszes öltözetükhöz jobban illeszkedő lábbelikért. A fennmaradt cipők tanúsága alapján a nemesi cipők egyre kényelmesebbek lettek köszönhetően a talp technikai fejlesztésének, amely a későbbiekben jól jött.
A munkacipő védelmi képességeinek fokozása
Már az 1500-as évektől kezdve használtak kifejezetten munkához készített cipőket. Ha a munkavédelmi lábbelik definícijából indulunk ki (Bőr- és cipőipari minilexikon: "speciális munkakörülmények között dolgozók számára készített, különleges tulajdonságú lábbeli"), akkor igen, már ezek a korai lábbelik is munkavédelmi cipők voltak. A Franciaország, Belgium, Hollandia területén a sabotnak nevezett facipőt használták a munkához, némely változatnál csak a talp készült fából, a felsőrész bőrből volt.
A 19. századtól az alapanyagok tömeges előállításával, a varrógép fejlődésével és a felhasználó igények növekedésével indulhatott meg a lábbelik tömeggyártása. A lábelik védelmi képességeinek fejleszés csak az 1930-as évek környékén került fókuszba. Addig a munkaadók a sérült dolgozót gyorsan, olcsón lecserélték egy egészségesre. Ebben az időszakban Németországban kezdtek acéllal erősített lábbeliket készíteni elsősorban dolgozók számára, innen kezdve egy ugrás volt, hogy a II. világháborúban harcoló német katonák is ilyen lábbeliket viseljenek. A munkacipők széleskörű, tudatos fejlesztésre ezután került sor, amelyet a rendelkezésre álló új technológiák és alapanyagok is segítenek.
A jövő munkavédelmi cipője
A fenti felületes áttekintésből is jól látszik, hogy már egy mai olcsó munkavédelmi cipő is mekkora ugrást jelent a korábbi állomásokhoz képest - de ez még nem a vége.
A mai tudatos hozzáállásnak köszönhetően a fejlesztések egyre jobban figyelembe veszik a dolgozók igényeit, munkakörülményeit. Az új alapanyagokból egyre könnyebb, erősebb és tartósabb lábbeliket lehet készíteni, amelyek a számítógépes elemzéseknek köszönhetően kiválóan illeszkednek a dolgozók lábára.